A Janiékkal kapcsolatos események mindíg egy váratlan telefonnal kezdődnek. Ezúttal is így történt:

- Szia! Akkor a szombat jó nektek?
- Szevasz! Jó! De mi lesz szombaton?
- Hát mi lenne!
Szalonnasütés az Őr-hegyen

Hát persze! Még a tátrai túrázás során beszéltük meg, hogy be kéne vonnunk Attiláékat (Zsuzsa és Jani Öccse, egy újabb Attila!! Itt tessék eligazodni a nevek között!) is a természetjárás örömeibe. Szóba került egy rövidebb Börzsöny-bejárás, de végül úgy gondoltuk erőfelmérőnek jobb lesz egy könnyed, és vidám séta az Epölhöz közeli Őr-hegyre.
Ennek ideje érkezett most el. Gyors körtelefon. Mindenkinek alkalmas az időpont? Igen. Akkor szombaton Attiláéknál találkozunk!

Janiék is, mi is megérkeztünk, de hol vannak a házigazdák? Úgy látszik nélkülük kell elindulnunk. Na végre! Csak előkerültek Ők is. Induljunk!

A Táncsics Mihály utcán haladunk meglehetősen szétszórtan, amikor megállunk egy bemutatkozó fotóra. Balról: Szabina a középső leány, Barbi, Jani, és előttük Éva, Attila párja. A webmester, Mari, és Attila, aki ezen a napon a túravezető. Betti, András, és Regina a nagyobbik leány. De hol van a legkisebb, Márti? Őt az előző kép balszélén láthatjuk.
Alig indultunk tovább, újabb tagokkal bővült amúgy is népes csapatunk. Attila barátja, Tamás és párja Erika, nomeg Axel a jókora kutyus csatlakozott hozzánk.
Most már teljes a létszám, haladhatunk tovább.

Nos, kedves túravezetőnk rögtön a falu szélén bevitte a társaságot az erd... akarom mondani kukoricásba. Szaladt is előre gyorsan!

Csak a hatalmas kukoricatáblából kijutva értük utól. Ott aztán kapott tőlünk hideget is, meleget is. Ebből főleg a meleg volt igaz, ami az előttünk kanyargó meredek ösvényen a csapat többi tagjának is kijutott.

Az Öreg-lyuk barlang előtti árnyékos tisztáson rendezzük szétszórt erőinket, és a barlangba már együtt indulunk.

Itt utóvédre van szükségünk. Erika és Szabina maradnak a bejárat közelében, hogy Axelra vigyázzanak. A többieknek irány befelé! De miért állt meg Jani? Nocsak, túrázós öngyujtóját vette elő. A villanófény kialvása után még ennek is hasznát vettük.

Tamás ismeri közülünk legjobban a barlangot, és ő a leginkább felkészült is. A legmélyebb ponton állva fejlámpája fényével segíti leérkezésünket. Attila, Jani és Zsuzsa felelevenítik a barlanghoz fűződő gyerekkori emlékeiket.

Ezen a sötét lyukon keresztül kell visszamásznunk. Az Őr-hegyen tett korábbi kirándulásunk alkalmával már ecseteltük milyen alacsony menyezete van a barlangnak. Ebből kifolyólag aki nem kíván meglehetősen sok hátsó fertályt látni, az ugorjon át néhány képet!!

Útban kifelé.

Vigyázzunk csak! Tamás valahová balra kúszik. Ide már csak négyen követjük lámpájának fényét. Egy lyuk szélén állunk.

Rövid tanakodás után indulunk. Elöször Tamás tűnik el, majd Regina, és a webmestert követve András zárja a sort.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a villanófénnyel készült fényképek megtévesztőek. A barlang ezen részén teljes sötétség van! Azért nincs ok aggódalomra, az üreg ahol eltüntünk csak néhány méter hosszú, és már jövünk is vissza szép sorban.

Ismét együtt a teljes csapat. Erre inni kell!

A három túravezető -mert már hárman vannak- eldönti, hogy nem felfelé, a felettünk lévő sziklák felé, hanem a társaság "gyenge" hölgy-tagjaira való tekintettel lefelé, az erdei út irányában folytatjuk utunkat.

Igencsak meredek az ösvény. Jó hasznát vesszük a botoknak. Már akinek van.
Szabina úgy jön, mint aki megy.

Türelmesen várjuk, hogy a háttal közlekedő Szabina is leérjen. Leért! Indulhat az eleje! És persze a sereghajtók is. Nocsak, mit látunk Márti kezében! Mint egy virtigli turista.

Szeptembert írunk, de ezt a hőmérsékleten nem vesszük észre. Időről-időre meg kell álnunk a meredeken kaptató ösvényen. A hosszú bundás Axelt a legárnyékosabb helyre kell ültetni.

Mire a lemaradozók is felérnek, a többiek birtokba veszik a hegytetőt. Attiláék a kereszt betonalapjába karcolt feliratokat silabizálják.

Csapatunk egyik fele árnyékot talált a sziklák közt, a másik a fák között keres enyhülést.

Az erdőbe húzódva kiscsoportos foglalkozások alakultak ki. Csoda hogy Barbi ép gyomorral megúszta. Rengeteg somot megevett. Egy másik társaság Tamás fotómasináját teszteli.

Az, hogy Marinak miért tetszik az ágra tűzött műanyagpohár, és hogy András mit magyaráz oly nagy vehemenciával Évának, az bizony már a múlt ködébe vész.

Jani túravezető elkészíti a tűzhelyet, Attila és Tamás túravezetők pedig előkészületeket tesznek a falatozáshoz.

Félreértés ne essék, Jani és a webmester itt már a második adagot pirítja a parázs felett!
Erika és Szabina nem nézi túl jó szemmel, hogy ennyi ideig tömjük bendőnket. Axel viszont inkább mintha irigykedne!

Még a legjobb étvágyúak is jóllaktak, szedelőzködhetünk! Azért ezt a két ellesett pillanatot nem hagyhatjuk ki.

Fotósunk szakít egy kis időt arra is, hogy Bajnáról készítsen néhány felvételt.

Mire a képek elkészülnek, az önkéntes tűzoltó-csapat is előjön az erdőből.
De hol vannak a többiek?

Jó időbe telt mire utólértük Őket. Felfelé sem zárt alakzatban jöttünk, de a visszaút, hát az ... nem is tudom!
A barlang feletti sziklákra azért pillantsunk fel. Hátha megéri egyszer arra menni.

A faluba érve néhány percre megzavartuk Józsi bácsi -Zsuzsa keresztapja- délutáni sziesztáját.

Phű! Visszaértünk Attiláékhoz. Milyen jólesik beállni az árnyékba.
Te jó isten! Mari csak nem visszamegy ebben a hőségben? Nem, nem, csak a csomagját teszi az autóba.

Isszuk a szódát, kapkodjuk a levegőt, amikor észrevesszük, hogy egyre kevesebben vagyunk. Attila éppen most lóg meg. Nézzünk csak utánnuk!
Most már minden világos! Itt bujkálnak a lakás hűvösében. Telepedjünk mi is melléjük.

Jajj, spórolj kicsit a szódával! Kiált Éva, de a webmester azért is teletölti a napot záró búcsúpoharat.

Úgy gondolom a lányok kiállták a próbát. Nincs akadálya, hogy (ha Ők is úgy akarják) komolyabb túrák résztvevői legyenek.

Talán legközelebb már a "Túracipőben" rovatban is találkozunk velük?

Várjuk az újabb váratlan telefon-hívásokat!

2008, szeptember 6.