2006 március 19.

Vasárnap.


Végre! Ismét a megszokott vasárnap délután! Bár erre a hétvégére nem terveztünk kirándulást, mert más programunk volt, de olyan szép tavaszias idő lett délutánra, hogy elhatároztuk mégis beiktatunk egy rövid helyszínt. Ami nem más mint a

Bajnai Őr-hegy

Ez a célpont mindkettőnk számára újnak számít. Zsuzsa ugyan gyermekkorában járt itt néhányszor, de emlékei megkoptak már, és talán az útvonalak is megváltoztak azóta. A hegy két mészkő tömbből áll, az egyik a 362 méteres Öreg Őr-hegy, a másik a 360 méteres Őr-hegy. Mi ezt az utóbbit választottuk, mivel az Öreg heggyel ellentétben, ennek csúcsáról van némi szabad kilátás.

Megközelíteni a zöld háromszög jelzésű turista úton lehet, vagy Bajnáról toronyiránt nekivágva meredek ösvényeken. A szűkös időnkre és a sáros talajra való tekintettel a turista út mellett döntöttünk. Epöl határáig autóval, és onnan gyalogosan tovább.

Az idő sürget, induljunk!

Megérkeztünk Bajnára
Balra az Őr-hegy. A főutcán közelítünk a gótikus eredetű, barokk templomhoz, mely szépsége okán megérdemel még egy képet a másik oldaláról is. Innen talán még szebb!

Előttünk a kastély
Közelítünk a Sándor Móric kastélyhoz. Az epöli Kősziklán tett kirándulásunk alkalmával már vetettünk egy távoli pillantást a kastélyra, és mindenkinek ajánlottuk figyelmébe. Most itt az alkalom, álljunk meg néhány percre és nézzünk körül.

A kastély gazdasági épületeinek még csak a tetőzete van helyreállítva, de a sok éves elhagyatottság, elhanyagoltság, pusztulás után már ez is szívmelengető látvány.
A tető fölött előbukkan a kastély udvari homlokzatának részlete.

Kommentár nélkül
Különösebb kommentár nélkül néhány kép a kastélyról, amely a maga stílusában -hozzáértők szerint- a legszebb.
És egy kis családi adalék, Zsuzsa nagymamája szolgálólányként dolgozott itt.

Az angolpark
Illetve ami megmaradt belőle. Sajnos a valamikori 12 hektáros angolparkból szinte semmi sem maradt.
Még pillantsunk le a parkból a falura és indulhatunk tovább.

Ez már Epöl
Epöl első háza előtt parkoltunk le, a földútra a sár miatt letérni nem lehetett. A jobboldali, nemkevésbé csúszós keréknyomon indulunk a hegy felé.
Mögöttünk a helybéliek által ősborókásnak nevezett domboldal, a kőbánya, és a Kőszikla, amelyet, bár a képen nem látszik, a siklóernyősök már használatba vettek.

Az Öreg-lyuk
Alig értünk fel az erdős hegylábig, a földúttól néhány méterre megtaláltuk az Öreg-lyuk nevű barlangot. Bejárata elég szük, de bent meglepően tágas, legalább is oldalirányban. Mert magassága bizony nem túl nagy, csak meghajolva lehet benne mozogni.
Annyira nyomasztó ez a nagy sík, alátámasztás nélküli szikla a fejünk felett, hogy enyhe fóbiával bíró fotósunk nem is tudott bejönni.

Itt kicsit szárazabb
A barlangtól tovább kapaszkodva annyit csúszkáltunk, hogy fotósunk is inkább faágakba kapaszkodott, mint a kamerába.
Egy kivételesen száraz kaptató a két csúcs közötti gerincen.

Baby on board
Végül azért felértünk a csúcsra, ahol egy fiatal párt találtunk karonülő csecsemőjükkel.
Úgy látszik a túrázást nem lehet elég fiatalon kezdeni.
Ilyen csúszós úton, ilyen törékeny teherrel feljönni, ez igen!

Kezdődik a keresgélés
Ez alkalommal Zsuzsa nem tudott együltő helyéből mindent lefotózni, időnként bizony keresnie kellett a fák és bokrok közötti réseket, míg egy-egy részletet elkapott. Az Öreg Őr-hegy és alatta szőlők, présházak.
Ez az irány kivételesen jól belátható

Bajna irányában
Új épületek a hegy tövében. Talán panziók? És néhány kép a faluról.
A kastély fehér tömbje mindíg szemünkbe ötlik.

Az eddigi célpontok
Tovább fordulva vajon mi látszik eddigi célpontjainkból?
Sorban, a bajóti Öreg-kő az előtérben Nagysáp, a mogyorósbányai Kő-hegy, a tokodi Hegyes-kő, a Nagy-Gete, és az epöli Kőszikla.
Többé vagy kevésbé, de mindegyik!

Lefelé csúszkálva
A bevezetőben említett programunk nem tűr halasztást, így ideje indulnunk.
Lefelé csúszkálva egy helyről meglehetősen jó rálátás találtunk Epölre, de nem volt szívünk lehajtani a rossz helyre nőtt tölgy csemetét.
Majd egy, már közelebbi kép a faluról.

Újra Bajnán
Hosszas cipőtkarítás után tudtunk csak autóba ülni, és indulni haza. Bajnára érve jutott eszünkbe, hogy olvastunk valahol a bajnai katonai temetőről. Kis kitérő csak, ennyi időt megéri rászánnunk.
Lekanyarodunk a templom mögötti utcán, majd jobbra a temető felé és már ott is vagyunk. A II. világháborúban elesett német és magyar katonák nyugszanak itt méltó környezetben.

Ezekkel a képekkel zárjuk e heti kirándulásunkat.
Hú ez nagyon gyors volt!

Mindenkit szívesen látunk a következő alkalommal is!