2006 március 4.

Szombat!

Szokásos vasárnapi túránk a múlt héten a rossz idő miatt elmaradt, emiatt Zsuzsa vigasztalhatatlan volt. A meteorológia erre a hétvégére sem ígért túl sok jót, és már nem is készültünk a túrára, amikor egyszercsak megritkultak a felhők.

Ez azt jelenti, lőttek az ebéd utáni pihenőnek. Zsuzsát csak masszív láncokkal lekötve lehetett volna otthon tartani. Menni kell!
Nem véletlen ez a nagy lelkesedés, mert soron következő uticélunk az

Epöli Kőszikla

Márpedig Epöl, ez a dombok közé zárt kis falu, Zsuzsa szülőhelye.

A falu közelében található 315 méter magas Kőszikla ugyan nem tartozik az ismert látványosságok közé, a turista utak is elkerülik, de ha valaki erre jár ne szalassza el ezt a nem túlságosan megerőltető kirándulást. Úgy gondoljuk, kellemes csalódás fogja érni! A tokodi Hegyes-kőéhez hasonló körpanorámában lesz része.

A Kősziklát Epölről lehet a legkönnyebben megközelíteni. A faluba két irányból juthatunk el, vagy Úny, Máriahalom, vagy Nagysáp, Bajna felől. Mi most a másodikat választottuk. Az autót a faluban központjában hagyva gyalog indultunk tovább.

Ne késlekedjünk, induljunk máris!

Közelítünk
Útközben a dombok között gyakran feltűnik a Kőszikla. Ilyennek látszik a Nagysáp és Bajna közötti útról és az epöli faluszélről.

Elhagyjuk a falut
A faluból Máriahalom irányába indulva elhaladunk a már használaton kívüli kőbánya mellett, ami szintén megér egy néhány perces kitérőt, majd egy kanyar után ismét föltűnik felettünk a szikla.

Letérünk az országútról
Elhaladva a sportpálya mellett, nemsokára egy balra térő földút elágazásához érünk. Itt elhagyjuk az aszfalt utat és a kanyargó földúton kapaszkodunk felfelé.

Már fent is vagyunk
A kaptató tetejéről visszatekintve ilyen képet mutat Epöl, a fölé magasodó bajnai Őr-heggyel.
És úgy látszik már a szikla is itt van előttünk.

Dombtetőn, völgy előtt
Ho-hó! Már jó-néhány száz métert mentünk a szikla felé a lapos dombtetőn, mikor kiderült, hogy még egy meglehetősen mély völgy választ el tőle. Zsuzsa ugyan már nagyon sokszor járt a Kősziklán, de mindig más útvonalon, így Ő is meglepődött.
Már éppen készültünk leereszkedni a völgybe amikor furcsa hangot hallottunk a hátunk mögül. Egy őz kiáltott és futott keresztül a szántóföldön.

Ez már a szikla oldala
Átjutva a völgy túloldalára nemsokára már tényleg elértük a sziklákat.
A hegytetőre érve jött csak az igazi meglepetés! Kis híján leültünk tőle. A kőszikla tetején lévő kis fennsíkon egy rackajuh-nyáj legelészett. Mintha, nem is tudom, talán Görögországba csöppentünk volna!

Lássuk mit látunk!
A békésen legelésző nyáj nem törődött az egyre romló idővel, a feltámadó széllel és cseppenő esővel. Türelmüket példának tekintve szép akkurátusan körbe tekintettünk.

Bocsássuk meg fotósunknak, hogy először szülőfaluja irányába fordult. Balra Epöl, a távolban pedig Bajna látható.
A két falut jobban ráközelítve külön-külön is megmutatjuk. Elöször Epöl, majd Bajna követketik, ahol a világos épület a helyreállítás alatt álló Sándor-Metternich kastély. És ha már szó van róla: Egyszer ezt is meg kell nézünk!!

Itt és most tényleg csak zárójelben kell megemlítenünk, hogy Annavölgy e kastély gazdáinak, a bányászat elindítóinak köszönhetően létezik.

Fordulj tovább!
Tovább fordulva sajnos fotósunk elmulasztotta használni a kamera ZOOM feliratú gombját, így csak kérhetem, mindenki higgye el a képen ott van Nagysáp!
A békésen legelésző rackák mögött balra a jellegzetes formájú bajóti Öreg-kő, jobbra a már megjárt mogyorósi Kő-hegy látható. Az Öreg-kö előkelő helyen van előjegyzési naptárunkban!

És még tovább!
Ismét egy kedves irány. A Hegyes-kő és a Gete jellegzetes sziluettje, és közöttük párában Annavölgy és Sárisáp.
Mindkettőt megnézzük egy kicsit közelebbről is. Sárisáp mögött Csolnok egy kis részlete látható.

Most csak egy kicsit!
Forduljunk még egy kicsit. Dág községet láthatjuk, majd - és ez megbocsáthatatlan!!
(Igaz, hogy a szülőfaluval ellentétes irányban, de ott van! Ott volna! Úny is. Pedig a fotós édesanyja oda való!) Most már késő bánat!

Ez az utolsó
Még egy forduló. A gyermelyi tésztagyárat és mögötte a falut láthatjuk.
A szikla tövében pedig egy régóta elhagyott állat-tenyésztő telep látszik. Fotósunknak kedves gyermekkori emlékei fűződnek hozzá, tekintve, hogy szülei valamikor itt dolgoztak.

És ezzel a kör bezárult. Rövid fejszámolás: Epöl, Bajna, Nagysáp, Annavölgy, Sárisáp, Csolnok, Dág, Úny! Gyermely. Kilenc falu látható egy pontból. Nagyszerű!

Sztárfotók
Az eső egyre jobban rákezdett. Még készül gyorsan néhány sztárfotó, és indulhatunk is.

Hegyről lefelé
Ismét az örökérvényű mondást kell idéznem: Minden fotósnak maga felé fordul az objektívja! Természetesen a telep felé, a már sok alkalommal megjárt úton vezet le minket.
És úgy látszik ez egy állati nap. Ereszkedés közben egy szép holló repült el mellettünk.

Újabb sztárfotók
Az istállók mellett elhaladva kiderült, korántsem elhagyottak. Talán száznál is több szürke-marha tölti itt a telet, köztük egy impozáns szarvú tizenegy mázsás bika is.

Szürkék
Itt már annyira esett az eső, hogy az objektívet sem mindig tudtuk szárazon tartani. Még egy hátrapillantás a szürke hegyre, alatta a szürke gulyával, azután spuri haza.

Nem szeretnék senkit ijesztgetni, de szinte biztos, hogy ide is eljövünk még - jó időben - egyszer.
Vagy többször?