2006 március 25.

Szombat.

Ma hová menjünk?
Kérdezte a Fotós. De már mondta is a választ.
Valami csúcsosra!
Hát ha csúcsos, akkor legyen a célpont az
Esztergom-kertváros mellett magasodó

Strázsa-hegy

Éreztük, hogy ez kevés lesz egy délutánra, de úgy gondoltuk, majd menet közben alakítjuk a programot.
Ezen a napon fotósunk nem vállalt vezető beosztást, így nagyon sok útközben, autóból készült fotóra számíthatunk!

Sajnos a tokodi pincék dombjai, és a Gete vonulata ezúttal is bizonyította időjárásváltó képességét. Otthonról szép tavaszias időben indultunk, a dombok túloldalán pedig inkább ősziesre emlékeztető borongós, csepergős idő fogadott.

Nem valami szívderítő indulás! Megint lőttek a távoli panorámákról készítendő képeknek.

Minden további körítés nélkül indulunk.

Csepereg az eső
Esztergom-kertváros határához érkeztünk. Balra a Strázsa-hegy.
Már csak néhány méter, és ott, a következő kanyarban megállunk.

Félúton
Toronyiránt nekivágva a hegy derekán, egy elhagyott kőbányánál állunk meg először egy szusszanásra.
Alattunk a valamikori szovjet laktanya épületeiből kialakított lakótelep, a párkányi papírgyárral a háttérben.
Jobbra a bokrok között Esztergom látszik elkeserítően párában.

Csúcspont a csúcs alatt
Tovább indulva bokrok között kapaszkodtunk felfelé, amikor a fűben valami furcsát láttunk meg.
Tán madárfészek pelyhes, tátott csőrű fiókákkal?
Nem! Ez virág, mégpedig kökörcsin. Otthon utánanéztünk, leánykökörcsint találtunk. Még sosem láttunk ilyen virágot. Mit sem számított a csepergő eső, Zsuzsa nem tudta otthagyni a pihés, bolyhos bimbókat és a valószínűtlenül lila virágokat.
Úgy érezzük, ezek a virágok jelentették e napi túránk csúcspontját.

Tanösvényen
A kökörcsineket hátrahagyva egy táblát láttunk magunk előtt. Ekkor derült ki, hogy egy kissé elhanyagolt tanösvényt értünk el. Innen már ezen mentünk tovább. Meg kell jegyeznünk, ha végig az ösvényen jöttünk volna, talán egy életre szegényebbek lennénk az előbbiekkel.

Mint egy világítótorony
Felérve közelebbről is szemügyre vehettük ezt a buzogány formájú tornyot, amely hosszú évtizedek óta egyet jelent a Strázsa heggyel.
Bár katonai építmény lehet, de mint ilyen, jelentőségét vesztve talán még illik is a hegy formájához. Ha kilátóként nyitva lenne valódi körpanorámában lehetne részünk.
A torony szomszédságában modern rádiótelefon antenna, és fából készített pergolával többé-kevésbé takart adóépület csúfítja a hegyet.

Nem jók a kilátásaink!
Bár a látási viszonyok enyhén szólva nem túl jók, azért nézzünk szét.
Az első képen Dorog, és a hétvégi házakkal körülvett Palatinusz tó.
A következőn Esztergom-Kertváros részlete, a hírekből jól ismert dorogi szemétégető és a Nagy-Gete.
A harmadikon a Kertvárosi Oktatási Központ, Tokod-Altáró, Tokod, és a tokodi Hegyes-kő.
Majd a Duna, háttérben Nyergesújfalu gyárkéményeivel. A következő hétvégén ezen a területen csak vizet látnánk a Duna áradása miatt.
Végül egy esztergomi panoráma.

Repül a, repül a ...
Mielőtt elindulnánk lefelé, készül még egy kép, melyel fotósunk megint csak azt bizonyítja, hogy saját érdekében is tudja kattogtatni masináját. Alattunk a repülőtéren modellverseny zajlik, ami ugyan a képen nem látszik, de a felvétel Zsuzsa repülőgépek iránti vonzalmát sejteti.

Lefelé sétálva arról beszélgettünk, mi van még elérhető közelségben. Dobogókőt a rossz idő miatt hamar elvetettük, és megegyeztünk. Az Esztergom feletti Vaskapu hegyre megyünk fel.

Kedvenc képem
Esztergom utcáin kanyargunk felfelé. Kupola a háztetők felett.
És már megint egy repülőgép. Én megmondtam, hogy vonzódik!

Turistaház a Vaskapu hegyen.
Tudjuk, ez nem igazán bakancsos uticél, hisz mi autóval mentünk fel végig.
Csak érdekességként, az út az északi fekvésű oldalon, sok helyen még havas volt!

Szerencsétlen választás
Úgy gondoljuk, rossz hétvégén jöttünk ide. Akár egy héttel korábban, akár egy héttel később, sokkal jobb képek készültek volna a városról mint ezen a napon. Azért nézzük csak:
A Rudnay Sándor tér a Szent-Anna templommal.
A Mártírok útja, élményfürdő a Prímás-szigeten, és a Mária-Valéria híd.
A Bazilikát mindenki felismeri.
A negyedik képen Szent-Györgymező.

Lefelé
Túl sok időt nem töltöttünk fent a hegyen. Sem az időjárás, sem a látási viszonyok nem csábítottak hosszas tartózkodásra.
Lefelé úton egy kanyarból a Garam torkolatára, és Garamkövesdre látunk. Itt még nem sejtettük, hogy hamarosan közelebbről is megnézzük őket.
A Dobozi Mihály úton térünk vissza a városba.

Meg kell állnunk!
Bár e napi kirándulásunknak nem célpontja Esztergom, és nem is akarjuk ez alkalommal bejárni, mégsem tehetjük meg, hogy se szó-se beszéd átrobogunk rajta. Ha csak rövid időre is, de meg kell állnunk. Esztergom azon városok egyike amelyet bármikor, akárhányszor szívesen megnézünk.
A Pázmány Péter utcában állunk meg. Fejünk felett a királyi vár bástyája az országzászlóval.
A vízivárosi templom két tornya hívogatóan emelkedik ki a Szatmári Irgalmas Nővérek rendháza fölé. Sétáljunk le odáig.
Visszafelé látszik csak igazán, a szűk utcában, házak közé beépített Zárdatemplom.
És az utca végén a Szent-Tamás hegy. Akár esik akár fúj, oda még felsétálunk.

Irány a Szent-Tamás hegy
Elhaladunk Balassa Bálint szobra mellett, de nem fordulunk balra a Bazilika felé, hanem egyenesen a Batthyány Lajos utcába megyünk át.
Innen nyílik jobbra egy stációkkal szegélyezett lépcsős sétány, melynek végén a Szent-Tamás kápolna áll.
Más, nem kevésbé hangulatos úton, a belváros felől is megközelíthető a Szent-Tamás hegy , de mi most ezt választottuk.

Eső és szél
Itt fent a hegy tetején a szél is bátrabban lengedezik. Ennek eredményei az objektívra csapódó esőcseppek, amit nem mindig tudtunk kivédeni.
Alattunk a város, mellettünk-felettünk a vár és a Bazilika.
És e kettő együtt Esztergom!

Jól eláztunk
Kissé csatakosan értünk le az autóhoz, és indultunk hazafelé.
A Kossuth Lajos utcán kifelé.
A gyakran csak kerek templomnak nevezett Szent-Anna templom a Rudnay Sándor téren.

A természet ajándéka
Hazaúton Tát határában egy belvizes területen nagy csapat hattyút láttunk. Mivel már úgy is ázottak voltunk, nekünk már mindegy felkiáltással becaplattunk utánuk a tarlóra.
Nézzék csak képeinket, egy héttel később ezen a területen derékig érő víz állt a Duna jóvoltából.

Utólag tudtuk meg, hogy talán a Strázsa-hegy csúcsán álló toronyba mégis csak fel tudtunk volna menni! A hegy tövében álló házban kell elkérni a kulcsát. Egyszer majd kipróbáljuk.

Megjött a tavasz, kezdődnek a kerti munkák. Valószínűleg ritkábbak lesznek jelentkezéseink, de amikor időnk, és energiánk engedi mindig útra kelünk.

Reméljük hamarosan újra találkozunk!