2006 március 11.

Szombat.

Úgy látszik szombatra kell áthelyeznünk heti túránk időpontját. Ezen a hétvégén is, szombaton gyönyörű tavaszra ébredtünk, míg vasárnap szinte egész nap sűrű hóesés volt. Soros uticélunk a

Bajóti Öreg-kő

A Gerecsében gyakori jelenség a mészkő rétegek felszínre törése. Nagyon látványos példa erre a Bajót melletti Öreg-kő, ez a 374 méter magas, észak-dél irányban fekvő rög. Míg nyugati oldala lankás erdő, addig a keleti meredek sziklafal. Jól látható ez a ferde rétegződés a Jankovich barlangban, és különösen az Öreg-kő északi végén, ahol úgy tűnik, mintha szemünk láttára törnének fel a sziklarétegek a föld alól.

A Bajóti Öreg-kő is azon célpontjaink közé tartozik amelyeket érint az Országos Kék Túra útvonala amely Mogyorósbánya felől érkezik ide. Mi ezúttal más útvonalat választottunk, Bajót felől közelítjük meg uticélunkat. Bajót falu három irányból, Bajna, Péliföldszentkereszt, vagy Nyergesújfalu felől érhető el. Az autót a főtéren leállítva gyalogosan indulhatunk tovább.

Ha mindenki úgy gondolja vágjunk bele!

Még el sem indultunk
Még Annavölgyön vagyunk amikor az első kép készül az Öreg-kő-ről.

Útközben Szentkeresztig
A Tokod - Bajna főútról Órisápnál térünk le Péliföldszentkereszt irányába. A kereszteződésnél árnyas fák alatt, kereszt és információs tábla hívja fel figyelmünket a vallási kegyhely közelségére.
Csak egy kanyaron jutottunk túl, és innen már igazán látványos oldalát mutatja felénk a hegy.
Néhány éles kanyar, és már látjuk a fák között megbújó templom harangtornyát.
A szalézi rend használatában lévő, országos hírű búcsújáró kegyhelyen megállunk néhány percre

Bajót főutcáján
Tovább indulva néhány perc és már Bajót főutcáján gurulunk.

A Főtér
A falu főterén állunk meg, ahol információs tábla meséli el néhány mondatban, az 1202-ben már írásokban szereplő falu történetét.
Körülpillantva látjuk a falu egyik legújabb, a millennium emlékére emelt épületét, valamint a legidősebbet, a XIII. században épült templomot.
Az autót itt hagyva, a Bajóti-patakon átívelő hídon keresztül indulunk. Két útvonal között választhatunk. Vagy a templomnál balra, egy földúton, ekkor a hegy tömbjét észak-nyugatról kerüljük meg, vagy - és ez alkalommal mi ezt választottuk - egyenesen, egy alig ösvényen vágunk neki a hegynek.

Haladunk felfelé
A kopár dombhátra felérve visszapillantunk a falura, és még most is azon gondolkodom, vajon miért hajtotta fel Zsuzsa a kapucniját ebben a gyönyörű napsütésben?
Jobbra fordulva, egy tölgy cserjésbe vezető ösvényen indultunk tovább, és még tovább, talán vége sem lesz? De lehet, hogy csak a cipőt próbára tevő latyak miatt ilyen hosszú??!!
A tölgyes végén, amikor egy fenyveshez értünk, egy 'balra át' és újabb hosszú csúszkálás következik egy fiatal szálasban.
Jobb útviszonyok között csak egy kellemes séta lett volna!

Fent vagyunk
Még egy jobb kanyar, és rövidesen kint állunk a meredély szélén. Fotósunk szokás szerint harcálláspontot választ és már se lát, se hall, csak a kamera mondja: katt, katt, katt!

A gerinc bal oldalán Nyergesújfalut látjuk.
A harmadik képen, a szikla jobb oldalán Zsuzsa a webmester munkahelyét akarta fotózni, és csak otthon, a képek rendezésekor vette észre az alsó sarokban a sziklamászót.
Később aztán többször láttuk és hallottuk őket. Talán hat-nyolc tagú társaság lehetett, és egymás után ereszkedtek le a meredek falon.

Még néhány látkép
Fekvésükből adódóan az Öreg-kőről és a Mogyorósi Kő-hegyről nagyon hasonló a panoráma, ezért most csak néhány képet mutatunk meg, köztük egy nem túl jól sikerült panorámaképet a Duna kanyarulatáról.
Sajnos a pára itt sem könnyítette meg a fotós dolgát.

Egyenes vonalban
Előttünk már bejárt helyszínek, szép sorban: a Mogyorósi Kő-hegy, a Tokodi Hegyes-kő, és a Nagy-Gete.

Mit látunk keleti irányban
Átsétáltunk a hegygerinc déli végére, innen is készült néhány kép:
Annavölgy, majd előző túránk célpontja az epöli Kőszikla, utána Nagysáp, és végül a lábunk alatt a szentkereszti templom.

Barlang kerestetik
Ezután visszatértünk a gerinc közepére, hogy megkeressük a barlangokat. Mivel hó takarta az ösvényeket, nem volt egyszerű feladat megtalálni az elsőt. Szerencsére lent a sziklafal tövében kialakított pihenőhely adott támpontot a kereséshez.
Megtaláltam! Nem, ez még nem a barlang!
De a következő már igen. Ez bizony már a Jankovich barlang tetejének kürtője. A rossz terepviszonyok miatt nagy óvatossággal lehetett csak megközelíteni.

Le kéne jutni a bejárathoz
A leereszkedés a barlang bejáratához nem volt gyerekjáték. Hiába tudjuk, hogy ösvény vezet le, a hó mindent elfed, nem találjuk.

Havas, csúszós sziklákon kellett lemásznunk. Mindenhol csorgott csöpögött az olvadó hó, és fotósunknak nem kis ügyességre volt szüksége ahhoz, hogy lábát megvesse, és meg tudja örökíteni a sziklafalon áttelelő növényzetet.

A Jankovich-barlang
A sziklákon lejutva persze megtaláltuk a hó alatt a keresett ösvényt, ami ezen a szakaszon földbe vágott lépcsősor. Most a hó és sár miatt azonban nem sokban különbözött a szikláktól.
A barlanghoz érve a látvány feledtetett minden kellemetlenséget. Szavakkal leírni nem könnyű, talán a kép visszaad belőle valamit, de a valóságot meg sem közelíti.
A menyezeten tátongó nyílás egészen különleges hangulatot ad a helynek. És ugye milyen jól látszanak a törésvonalak?
A következő barlangot, amelyet Feneketlen kútnak is neveznek, már könnyen megtaláltuk.

A meg nem nézett Baits-barlang
Ahhoz, hogy a harmadik, Baits-barlangot megnézzük, a hegy észak-nyugati végéhez kellene elmennünk. Ezt most nem tesszük meg, de egy másik túránk alkalmával készült képet mutatunk róla.

Lépcsőház az erdőben
Az innen lefelé vezető út egy végtelenbe vesző beton!!! lépcsősor, vascső korláttal!! E kettő nélkül nem tudom hogyan ereszkedtünk volna le! Őszinte tisztelet és köszönet azoknak az embereknek, akik ezt a nem mindennapi munkát elvégezték!.

A lépcső aljától balra egy kis kitérő az 1.sz. Zsomboly, melyet tekintélyes rácsok zárnak le, bizonyítékául az alattuk lévő mélységnek. Volt olyan alkalom amikor itt jártunkkor éppen barlangászok voltak itt, és bevilágítva a zsombolyba, csak a mélyben eltűnő biztosító kötelet láttuk.
A zsomboly melletti párkányról vethetünk még egy pillantást a Jankovich-barlang irányába.

Lent a pihenőhelyen
Már csak néhány lépés és lent vagyunk az erdei pihenőnél, ahol most ugyan nem, de kellemes nyári időben pihenni és uzsonnázni is lehet. Örömmel konstatáltuk, hogy a turista-térképes tájékoztató tábla meglepően jó állapotban van.
Már indultunk volna tovább, amikor hangokat hallottunk. Két német fiatalember érkezett, hátukon sisak, kötél, és sok egyéb felszerelés. Ahol mi lejöttünk, Ők ott kapaszkodtak fel

A hegy észak-nyugati végén
A hegyet északról megkerülő erdei úton indultunk vissza Bajótra. A hegygerinc végén még megnéztük a föld alól feltörő mészkő lemezeket. Ha a Baits-barlangot is megnéztük volna, ezen a tájékon érnénk le az erdei útra.
Ezután egy hosszú, erdőn mezőn vezető tocsogós, csúszkálás során érkeztünk le a faluba.
A gyönyörű templom mellett haladunk el, ahol éppen istentiszteletre gyülekeztek a hívek. Nézzenek meg egy képet a nemesen egyszerű templombelsőről.

A forrás
A templomtól lesétáltunk a főutcára. Itt a környékbeliek által jól ismert, kitűnő vizű forrásból oltottuk szomjunkat, majd indultunk volna haza.
Már az autóban ültünk a főtéren, amikor egy népviseletbe öltözött néni ment el mellettünk. Zsuzsa nem volt rest, utána szaladt, megszólította, és a néni megengedte, hogy fotót készítsen róla.
Ezúton is, ismeretlenül is, köszönet érte.

Végezetül csak egy kis érdekesség a hegyvidéki patakok viselkedéséről.
Amikor elindultunk fel a hegyre, és átmentünk a patak felett, a mederben alig csordogált a víz. Ám mire néhány órával később visszaérkeztünk a faluba, a hegyoldalakról lefolyó hólé már színültig töltötte azt.
A megáradt patak szinte ijesztően hömpölygött át a híd íve alatt és tova a kertek között. Már csak négy-öt centiméter hiányzott hogy kiöntsön a főtérre.
Az előző képen, a néni és a szobor között valamennyire látni.

Hazafelé
Szokásos búcsúképünket a Szentkereszt felé tartó út legmagasabb pontjáról készítettük.

Nem a megtett út hossza, hanem a rossz útviszonyok miatt, talán ez volt idáig a legfárasztóbb kirándulásunk. Mindenkinek ajánljuk ezt a fáradtságot.

Viszontlátásra a következő alkalommal!