2006 február 12.

Ezen a hétvégén ismét egy a környezetéből kiemelkedő magaslatot tűztünk ki célul. Ez pedig a

Tokodi Hegyes-kő

Ez, a csupán 312 méter magas csúcs méltán került az Országos Kék Túra útvonalába. Ilyen tökéletes körpanorámát ilyen könnyen elérhetően, kevés helyen láthatunk.

A Gete délnyugati falának megmászásával szemben jó szívvel ajánlható idősebbeknek is. A képeken jelzett helyen elhagyva az országutat, nem túl megerőltető kapaszkodással feljutunk a Nagy-Gete és a Hegyes-kő közötti fennsíkra, ahonnan már könnyű séta a Hegyes-kő délnyugati lába.

A hegy közelről kisebb, mint távolból! Megmászása már nem okoz gondot. Sziklás ugyan, de a vetülések mentén könnyen feljuthatunk.

E kis bevezetés után indulhatunk is:

Útra készen
Ezen a vasárnap délutánon kellemetlen hideg szél lengedezett, ezért több réteg pulóver, sapka, és kesztyű segítségét vettük igénybe.

Nézzük csak hová szeretnénk eljutni.
Utunk kezdete, háttérben a Hegyes-kő.

Az országúton ballagunk.
Alig hagyjuk el Annavölgy utolsó házait, szállíngózni kezd a hó. Szerencsére a szél a hátunk mögül fúj, így inkább élvezzük a havazást.

Az ebszőnyi volt iskolánál vagyunk.
Itt hagyjuk el az országutat és a földútra térve nekivágunk a domboldalnak. Ha valaki autóval jön, ezen a mellékúton le tudja állítani.
Balról szántóföld, jobbról bozótos vízmosás kísér fel, majdnem a tetőig.

Visszanézni szabad, és érdemes!
Főleg ha nem ilyen szürke az idő. Lassan kitárul a völgy panorámája.
A második kép csalóka, azért ennyire még nincs közel a cél!

Felértünk a gerincre.
Könnyen megtaláljuk a kék turista jelzést, csatlakozunk a Nagy Országos Kék-túra útvonalához. A gerinc túloldalán a távolban az esztergomi Bazilika.

Ismét visszatakintünk.
Ha visszatekintünk, akkor a két falu, Annavölgy és Sárisáp összefonódását láthatjuk.

És innen már tényleg ilyen közel van a Kő.
A gerincen balra kanyarodunk, elhaladunk a valamikori kötélpálya nyomai mellet, és máris a Kő tövében állunk.

Ha közel van, akkor ne késlekedjünk. Másszunk fel rá.
Látszanak a kőpadok amelyek megkönnyítik a feljutást.

Csúcson
Felérve a csúcsra, egy-két fotó erejéig sikerült Zsuzsától megkaparintani a kamerát. A Nagy-Gete, múlt heti túránk helyszíne.
Bizony jó ötlet volt a kesztyű és az usánka. Szerencsére a hóesés elállt.
A harmadik képen háttérben a Duna, jobbra Tát szélső házai.

A szél sikertelenül próbálkozik.
A metsző szél nem vette el kedvünket egy kis mókázástól.

Lábaink alatt
Tokod házai szinte megfogható közelségben.

Kissé távolabb
Nyergesújfalu, Tát, Tokod-Altáró és Esztergom-Kertvátos látszanak. Hiába, a látási viszonyok nem nevezhetők ideálisnak.

Ott fut a ravaszdi!
Nézelődés közben négy szép rókát is láttunk, amint tőlünk kisebb-nagyobb távolságra cserkésztek zsákmány után. Sajnos értékelhető kép nem sikerült róluk. Vagy a távolság miatt, vagy a mi ügyetlenségünk miatt.

Készülődjünk.
A csípős szél nem hagyott túl sok időt számunkra. Végül egy pillantást vetettünk még a távolban látható epöli Kősziklára, amely szintén utiterveink között szerepel.

Hazafelé
nem az országúton, hanem a fennsíkon indultunk. A dombok között feltűnnek Annavölgy első házai.

Elhaladunk a főtéren felállított emlékmű mellett,
mely az államalapítás 1000 éves évfordulójára, és a község címerének avatására emlékeztet.

Túránk lassan véget ér.
Innen már haza látunk. Otthon forró tea vár.

Lelkesedésünk töretlen, hamarosan folytatjuk!