Kezdőlapra

Bányászzenekar

Ismert tény, hogy Annavölgy - de ahhoz hasonlóan más bányásztelepülések - munkásainak zömét részben szlovák, de főleg német ajkú betelepítettek adták. Ezek az emberek hozták magukkal szokásaikat, kultúrájukat, ezzel együtt zenéjüket, hangszereiket.

Ez lehet az oka, hogy bányavidékeinken a zenekarok hangszerelése, zenéjük hangzásvilága olyannyira különbözik a magyar népzenétől. Jellemzően a szlovák és német népzenében honos fúvószenekarok alakultak, ők zenéltek akár öröm, akár bánat érte a bányászkolóniákat. Játszottak ünnepeken indulókat, zenéjükkel kísérték utolsó útjára elhunyt társukat, de lakodalomban, mulatságokban is ők fújták a talpalávalót.
Hosszú időn keresztül a környék egyik legismertebb zenekara az Annavölgyi Bányász Zenekar volt. Megpróbálom 105 éves történetét néhány sorban összefoglalni.

1889-ben, az országban elsőként, Annavölgyön alakult egy 12 tagú bányászzenekar, a bányatársaság településeiről összegyűjtött muzsikusokból, Winkler János a bányaüzem igazgatója vezetésével. Legrégibb képünk róluk az 1910-es évekből maradt ránk, addigra már létszámuk 25 főre emelkedett. 1918-ban a zenekar kettévált, ettől kezdve az Annavölgyi Bányász Fúvószenekar önálló életet élt. A nagyzenekar tagjaiból kisebb sramlizenekarok alakultak, bálokon, szüretkor, vagy akár csak vasárnap délutánonként zenéjükkel szórakoztatták a bányászkolóniák lakóit.

Az 1930-as években megnyitott munkásotthon jótékony hatással volt a település zenei életére. A bányászzenekar mellett egy csaknem harmincfős leventezenekar is alakul. Tagjai annavölgyi és sárisápi fiatalok, akik néhány évvel később, szinte kivétel nélkül, tagjai lettek a bányászzenekarnak.

A II. világháború után az újrakezdést szervező Kanóczki István kitelepítése miatt, zenekarunk rövid időre vezető nélkül maradt. Szerencsére nem sokáig. 1946-ban települt Annavölgyre Gáldi Ernő. A fiatal tanítóról akkor senki sem sejthette, hogy személyében zenei életünk meghatározó alakja érkezett hozzánk.

Hallatlan lelkesedéssel és energiáit nem kímélve látott munkához, melynek eredményeként a következő évtized talán soha meg nem ismételhető fejlődést hozott. Kialakult az addig volt legkiválóbb zenekarunk; koncertek, térzenék, kulturális találkozók követik egymást. A zenekar repertoárja egyre bővül; addig nem játszott darabok áthangszerelésén túl, az új karnagy saját szerzemények sokaságával gyarapítja. Az egyre emelkedő színvonal szinte magával hozza, hogy létre jön egy szimfonikus zenekar is. Önálló koncertek mellett színjátszóink zenés előadásainak kíséretét is ők adják. Csak a puszta felsorolás is hosszú.

Gáldi Ernő tehetségére máshol is felfigyeltek, és áthelyezték Dorogra ahol a zeneiskola vezetője lett. A zenekar irányítását édesapja Gáldi Ferenc vette át, majd miután ő idős kora miatt tovább nem tudta e szép, de fárasztó feladatott ellátni, ismét új karnagy került a zenekar élére. Rövid ideig Hódosi József, majd utána néhány évig a zenekar örökös tagja, Kovács József látta el a karnagyi feladatokat.

Másfél évtized elmúltával, 1976-ban ismét Gáldi Ernőt találjuk zenekarunk élén, aki egy méltatlan meghurcoltatás, és néhány éves mellőzöttség után elfogadta az Annavölgyiek felkérését. Első ténykedéseinek egyikeként megalakított egy ifjúsági zenekart, melyben az évek során sok-sok fiatal ismerkedett a hangszeres zenével.
Zenei életünk újra pezsgővé vált; ismét műsorra kerültek kultúrestek, önálló koncertek. Szimfonikus zenekarunk a színjátszók mellett a sárisápi kórus kíséretét is ellátta.
Talán ez időszak csúcsaként 1979-ben megalakult az Annavölgy-Sárisáp Egyesített Zenekar, mely megyei fúvószenekari találkozók során túl megyei és országos nemzetiségi találkozókon vett részt.

Lassan véget ér a történet. Az 1980-as évek végére a zenekar hanyatlásnak indult; hiába játszott sok fiatal az ifjúsági zenekarban, kinőve abból, kevesen folytatták a felnőttek között, legtöbben felhagytak a zenével, vagy más területen folytatták tovább. Gáldi Ernő betegsége miatt személyének összetartó ereje gyengült, ennek következményeként az egyesített zenekar szétvált. Huszonhét nálunk töltött év után Gáldi Ernő végleg megvált zenekarunktól.

Szabó Mihály - aki annak ellenére, hogy Dorogon élt, már az ötvenes évektől Annavölgyön muzsikált - megpróbálta együtt tartani az egyre fogyatkozó létszámú zenekart, mely végül fennállásának 105. évében megszűnt.

Nos ennyit röviden. Ha részletesebben szeretné megismerni a zenekar történetét, bővebb, képgalériával kiegészített cikket olvashat róla községünk honlapján.